|
Nyírlugos város címere álló, kékkel és
vörössel hasított felsó élén kétszer ívelt (homorúan), háromszög pajzs, a pajzstalpban
kék ékkel. A jobb oldali kék mező zöld udvarán ezüst ölfarakás fölött temészetes színű
(barna) szarvas szökell balra egy (részben takarásban levő) ezüst törzsű zöldellő nyírfa
fölé. A bal oldali vörös mező balról ezüsttel ötször sárkányfogazott. A pajzstalp kék
ékjében hegyével felfelé ezüst csoroszlya, balra hegyével lefelé ezüst ekevas lebeg. A
pajzson ostromoromzatú falkorona díszlik három bástyával. Mögüle foszlányok gyanánt
jobbra és balra zöld rózsalugas ereszkedik alá vörös rózsákkal és rózsabimbókkal.
Nyírlugos címere a beszélő címerek (tesserae loquentes) kategóriájába sorolható: a
település közel 800 éves múltjának állít emléket. Jelképei közül a vörössel és ezüsttel
sárkányfogazott mező az első okleveles említésre utal: az egri káptalan 1354-ben Szent
Vince mártír napján (január 22.) jelentette Nagy Lajos királynak, hogy Bátori Bereck
(Briccius de Batur) fiai és unokái megosztoztak a birtokaikon. Úgy döntöttek, hogy az
adonyi Szent Szűz monostorát - a Guthkeled nemzetség ősi temetkezési helyét - továbbra
is közösen használják. A Guthkeledekre, mint ősbirtokosokra hívja fel a figyelmet tehát
ez a mező. Ugyanakkor az osztozkodás során, a kolostor körüli kilenc birtoktest közül
Bereck János nevű fiától származó három unokája kapta: Bud és Lugas birtokot bizonyos
nyíregyházi birtokrésszel és ezek összes haszonvételeivel. Erre, az első oklevélben
említett erdőhasználatra mutat a címer jobb oldali képe, megemlékezve a föld első
megmunkálóiról is. A (félig takarásban levő) nyírfa a település jelenlegi nevének
első tagját idézi, a szarvas pedig, mint az erdős vidék jellegzetes nagyvada egyben a
települést több évszázadon át birtokló Károllyi család címerállata is (háromosztatú
öregpajzsának első mezejében szerepel). A pajzstalpba ékelt kék mező lebegő csoroszlyája
és ekevasa a település legkorábbi (1835, 1853, 1868, stb.) ismert községi pecsétjein szerepel, mintegy arra utalva, hogy a lakosság fő megélhetési forrása (mindmáig)
a földművelés és gazdálkodás. A falkorona a helybéli nagyszorgalmú lakosságnak azt a
törekvését fejezi ki, hogy a települést városi rangra emelje. A korona három bástyájából
a középső magát Nyírlugost jelképezi, a jobb oldali (a tőle északra fekvő) Cserhágót, a
bal oldali pedig Szabadságtelepet. A korona mögül jobbra és balra leomló, lugast képező
rózsák jelképesen a település nevét jelenítik meg.
|
